Rólam tudni kell, hogy hamar feladós vagyok, és így pl. jogsim sincs: amikor vezetni tanultam, olyan flegma volt velem a tanárom, hogy egyszer el is sírtam magam, ő meg azzal vigasztalt, hogy némán meredt rám, elkerekedett szemekkel, mint egy idiótára. Amikor pedig nem sikerült a vizsgám, el is ment a kedvem a vezetéstől. Nem voltam amúgy se tehetséges benne, arról nem beszélve, hogy ma se létszükség nálam, mert a tömegközlekedéssel teljesen ki vagyok békülve – időben kell elindulni, mondjuk főleg csak metrót használok. Valahol a vezetés is egy készség, ami belőlem hiányzik, de nagyvárosban amúgy sem olyan nélkülözhetetlen egy nem családos nőnek az autó. Plusz nem egy olcsó mulatság mostanában a kocsitartás.

Irrelevánsnak tűnhet ez a felvezetés, de csak azért gondoltam szükségesnek, hogy kicsit jobban megismerjétek a lelki világom : ) Szóval, arra szeretnék csak kilyukadni, hogy az átlagnál érzékenyebb vagyok. Nekem egy ártalmatlan gesztus is betalálhat, és félre is tudom érteni, attól függetlenül, minek szánta a másik – ez nem annyira jellemhiba szerintem.
Évekkel ezelőtt volt egy férfi az életemben, aki a harmadik találkozón kezet csókolt... Meglepett. Nem volt erőltetett, hanem pont a megfelelő időben történt és teljesen helyén volt. Nem is tudom leírni a mozdulatsort, lehet, hogy nem is kell, pedig most is előttem van a jelenet: nem nyújtottam felé a kezem, hanem kihasznált egy alkalmat, finoman megfogta és az ajkához emelte. Mindezt úgy, mint egy szakértő, mert nem is arról van szó, hogy valaki megcsókol egy bőrfelületet, mert valahogy az egésznek jelentősége van: ahogy megfogja, ahogy ajkával megérinti a kézfejet, és ahogy elengedi – soha nem tapasztaltam még ilyet előtte. Nem volt kifejezetten erotikus, inkább csak intim (bocs, nem jut most eszembe jobb szó) , és valahogy az egész a valódi tiszteletről, gyengédségről szólt.
Nem idejét múlt dolog, és a köznyelvben is él még, mert ma is odavakkantják a pasik a boltban a pénztárosnak, hogy „kézcsók!”, de fogalmuk sincs arról, mi az. Nem azt mondom, hogy ezt napi szinten, szituációktól, körülményektől függetlenül alkalmazni kell, de néha pontosan meg van a helye és az ideje, amennyiben észreveszik. Felelevenít egy békebeli, polgári attitűdöt, és ha valaki el akarja varázsolni párját, megszívlelendő dolog ez a kézcsók-manőver.