A szeszélyesen ingadozó hőmérsékleti értékek táncát figyelve nem állíthatom, hogy nyakunkon a strandszezon, de azt igen, hogy nincs már olyan messze. Mit vegyünk fel és mit vegyünk le? Mutassuk a lényeget, vagy csak sejtessük? A bikini elnyűhetetlen, örök favorit, és ha jól megválasztja, sokáig hű társa lehet egy nőnek. Lássuk hát, hogyan is született e kánikulai ruhadarab.
1946. július 5-én Louis Réard francia divattervező (és autómérnök) merész, kétrészes fürdőruhával rukkolt elő, mely egy népszerű párizsi uszodában debütált, és egy showgirl, Micheline Bernardini mutatta be magán. Réard „bikininek” nevezte el az új kreációt - akkoriban hajtottak végre a Csendes-óceánban, a Bikini-atoll közelében egy atomkísérletet, és valamiért ez ihlette meg. Azt a kérdést pedig ne firtassuk, hogy miért mindig a férfiak akarnak többet mutatni a nőkből, de tény, hogy valakin a bikini is bomba tud lenni...
Az európai nők először az 1930-as években kezdtek el kétrészes fürdőruhákat viselni, amelyek egy pántos felsőrészből és rövidnadrágból álltak, de ezekből csak a has egy része látszott ki, a köldök pedig szemérmes takarásban maradt.
1946-ban a nyugat-európaiak, évek óta először, háborúmentes nyarat üdvözölhettek, a francia tervezők pedig olyan kreációkkal álltak elő, amelyek tükrözték az emberek felszabadult hangulatát. Két francia tervező, Jacques Heim és Louis Réard, bikini-prototípusokkal versengtek egymással: Heim „atomnak” nevezte el a sajátját, és „a világ legkisebb fürdőruhájaként” reklámozta. Réard fürdőruhája, amely alapvetően egy melltartó felsőrészből és két fordított háromszögből állt, amelyeket zsinór kötött össze, valójában lényegesen kisebb volt.
Réard nehezen talált olyan profi modellt, aki bevállalta volna ennek a botrányosan szűk kétrészes fürdőruhának a bemutatóját, ezért Micheline Bernardinihez, a Casino de Paris egzotikus táncosnőjéhez fordult, akinek nem voltak aggályai amiatt, hogy majdnem meztelenül kell mutatkoznia nyilvánosan. Réard, előrelátó PR-osként, újságcímlapokat nyomtatott a fürdőruhára, magabiztosan utalva arra, hogy a lapoknak hamarosan lesz miről írniuk. Nem bízta el magát, mert a cucc hallatlanul népszerű lett, igazi divatszenzáció. A férfiak se maradtak ki a buliból, merthogy Bernardini mintegy ötvenezer rajongói levelet kapott.
Nem sokkal később bikinis nők rohanták le a Földközi-tenger partvidékét. Spanyolország és Olaszország intézkedéseket hozott a bikinik nyilvános strandokon való viselésének betiltására, de később engedtek a szorításon és elfogadták, hogy változnak az idők. Így a bikini az 1950-es évektől az európai strandok örök darabjává vált.
A prűd Amerikában a bikini elleni harc az 1960-as évek elejéig tartott, a felszabadulás pedig tömegesen hozta el a fürdőruhát az amerikai strandokra. Amellett, hogy a fiatal nők egyik nélkülözhetetlen nyári szettje lett, olyan művészek tették halhatatlanná a ruhadarabot, mint Brian Hyland popénekes, aki az „Itsy Bitsy Teenie Weenie Yellow Polka-Dot Bikini” című számában emelt neki akusztikus szobrot, majd a Beach Boys is beállt mellé, Annette Funicello színésznő pedig vadítóan domborított bikiniben a mozivásznon.
És ne feledjük a szlogent, mely a mai napig fenntartja a bikini misztikumát: "Az igazi bikini olyan kicsi, hogy át lehet húzni egy jegygyűrűn."
